R/evolúciós Zsákutca
                                személyes blog
"Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél!"
MENÜ

A minap különös címsor ragadta meg a figyelmemet, az egykor legnagyobb példányszámban megjelenő napilap híranyagai között. „ Hogyan számoljuk fel a tartós szegénységet?” A bajról, annak hátteréről, megoldásairól, buktatóiról már olvastam eleget, de ebben a konstellációban még soha nem kellett ennyi hiteltelen módon összeterelt szóval találkoznom! A címsor lenyűgöző lendülete után a cikkíró hosszasan elemzi, hogy kutatók, szakemberek miben látnak kiutat, fényt az alagút végén, tehát megoldásokat a ma valójában megoldhatatlan kérdésre. A kisördög persze végig ott motoszkál a fejemben: vajon mit szólnak mindehhez a mélyszegénységben élők, a tartós munkanélküliség béklyóit viselők, vajon lehetséges-e még, hogy a szegénységben, sőt mélyszegénységben élő emberek beleszóljanak sorsuk alakulásába, úgy, hogy elkeseredésükben a logikus és tanult gondolatok helyébe ne az ösztönök lépjenek? ( gy.k.: az utcakő a proletariátus fegyvere…)

 

Nos, a tudományos kutatás – mint általában a hasonló dolgozatok - az első nekifutásra adatokat közvetít. Megállapítja, hogy ma Magyarországon 1,5 millió szegény ember van, ők kevesebb, mint 50.000 forintból élnek havonta; illetve 500 ezer ember él tartós mélyszegénységben, ők kevesebb, mint 35.000 forintból élnek havonta. Ugyanakkor azt is tudni lehet, hogy a magyarországi romák 50%-a él a mélyszegénységi küszöb alatt.
A szegénység okait firtatva a kutatók megállapították, hogy az alacsony képzettségűek elvesztették munkahelyeiket, tehát a 8 osztályt végzett, szakképesítéssel nem rendelkezők korábbi betanított munkáját „magasabb gyártási technológiával működő gyárak” vették át, vagy egyszerűen megszűntek üzemeik, a termelő egységek.

 

Lehunyom a szemem, magam előtt látom az egykori szombathelyi cipőgyár, a tejipar, Latex, Remix munkásait… ülnek a sarokban. Feleslegessé váltak… Ahogy a gyárépületek kiürültek, úgy vált egyre üresebbé a szívük. elvesztek a reményeik… A minap végigbotorkáltam egy közeli falu egykori tehenészeti telepén… a látvány leírhatatlan: jóformán a néhai marhák mázsaszám ottmaradt trágyája emlékeztet a letűnt időkre. Minden, az irodák, a szociális helyiségek, a hűtési rendszer épületei szétverve, széthordva…az értékek az értéktelenségbe zuhantak. Minden ott van… de lélektelenül…


A tanulmány folytatódik, a hátrányok generációkról generációkra való átörökítéséről ír. Megállapítja, hogy az alacsony végzettségű szülő gyermeke nem tanul tovább, nem jut el orvoshoz, egészségtelen az otthona, romlanak az életfeltételei. Egyéni válsághelyzetek alakulnak ki, ahol a „jóléti rendszer” nem segít a problémák megoldásában – betegségek, munkanélküliség, depresszió és alkoholizmus tombol és nagyon kevés a megoldásokhoz értő szakember. A jelenlegi iskolarendszer felerősíti a hátrányokat. A munkaerőpiac évről évre megszenvedi, hogy az új munkaerő 15%-a általános iskolai végzettségű… És akkor még nem szóltunk a funkcionális analfabetizmusról! 2008-ban Magyarországon legalább 100 ezer, a szó eredeti értelmében vett analfabéta, és több mint 1 millió funkcionális analfabéta élt. Az általános iskolát végzettek egyharmada funkcionális analfabéta. ők azok, akik iskolai bizonyítványuk szerint tudnak írni, olvasni, számolni, ám ezek a készségeik nem elegendőek az ismereteik megújítására, bővítésére. Ilyen mennyiségű képzetlen munkaerő foglalkoztatása meghaladja a lehetőségeinket…. A diákok 30%-a tehát úgy kerül ki a munkaerő-piacra, hogy nem rendelkezik a munkavállaláshoz szükséges írás, olvasás, számoláskészséggel…

A tanulmány szerzői három fronton kívánnak megoldást kínálni.

Három szokásos séma…  Csak ne vélném, mennyire életképtelen ez az ötletelés! 

Megszakítani az öröklődést, enyhíteni a nyomort és növelni a foglalkoztatottságot.

 

Szép, hangzatos jelmondatok…

( nemsokára május 1. lesz!)


Aztán a tudós emberek lerajzolják a stratégiát. Szűrőprogramok, életmódnevelés mentén erősítenék az egészségügyet…mintha maga az egészségügy nem ezer sebből vérezne! Lakhatási gondokat enyhítenének, elősegítve a mobilitást (sic!), támogatva a lakásfenntartásokat… Épülhetnek a nyomornegyedek! Az oktatást az alapkészségek fejlesztése irányába fordítanák, javítva a tanítási módszereken, emelve az oktatók bérét. A szociálpolitikát a dolgozó szegényekre kiterjesztett garantált minimumjövedelem biztosításában látják, kríziskezelő szolgálatok erősítésével, rehabilitációval; míg a családtámogatások rendszerét több bölcsődével, több családi napközivel erősítenék. A tanulmány a legrövidebben a gazdaság fejlesztésével foglalkozik… mintha nem ez volna minden elosztható alapja!
Aztán, ahogy mondani szokás, élnek, amíg meg nem halnak, a mesének vége…
Megismétlem: vajon mit szólnak mindehhez a mélyszegénységben élők, a tartós munkanélküliség béklyóit viselők, vajon lehetséges-e még, hogy a szegénységben, sőt mélyszegénységben élő emberek beleszóljanak sorsuk alakulásába, úgy, hogy elkeseredésükben a logikus és tanult gondolatok helyébe ne az ösztönök lépjenek?

 

Hogy mit lehet még szétosztani, adni, segíteni, nyújtani? A probléma egészéhez képest SEMMIT! És ezt jól tudják mindazok, akik a tartós szegénység elszenvedői! Lassanként ők az „álmok álmodói – világraszóló magyarok”! Európa közepén, több ezer éves kultúra birtokában, a megtorolt háborús sérelmek után, a szocializmus és a rendszerváltás útvesztőin túl, a naponta tudósított világválság közepette. Mert egy dolog tény: a tanultság és tartós szegénység között összefüggések vannak. De a tartós szegénységben élő ember eredendő képességei, a talentum létezik! Ha hinni lehet a genetikai kutatásoknak, a magyar nép az egyetlen Európában, mely génjeiben hordozza ősi képességeit, melyek közül a legfontosabb a logikus gondolatok mentén fűzött tevékenység. A magyar nyelv és az évszázadok alatt felhalmozott tudás mind ezt igazolja – rendre tudósokat adtunk a világnak!

De a gyermek, akinek örökké másokhoz mérten kell megfelelni, akit a gyengébb képességű átlaghoz igazítanak, szépen eldeformálódik. És akkor a tehetetlenség törvényei veszik át a szerepet – mert ezek nem csak fizikai értelemben működnek! Multik és rabszolgáik – a betanított munka jelenti a tehetetlenség alapját! Mert kerüli a kreativitást, nem tesz különbséget tisztesség és tunyaság között, értékelése pedig nem motivál csak büntet! Tehát alapja a lélek ölése!

Évtizedek óta megy a gyötrődés – ingyenesnek hazudott átképzések termik a munkanélküliek újabb generációit, és azok átképzésétől várjuk a biztonság erősödését, akiknek elfelejtett mestersége valaha a tradicionális magyar gazdaság alappiléreit jelentette.

Röhej, de az elbutítástól várjuk a robbanást?!

Az alapigazság adott. Munkavégzéshez, értékek teremtéséhez három dologra mindig szükség van. Munkaerőre, munkaeszközre és befektethető tőkére! De ezek közül évezredek óta a munkaerő bizonyult a legfontosabbnak! Ez az, amivel a tartós szegénységben élők hallatlan mennyiségben rendelkeznek! Csak ez az! Ez a talentum, a kreativitás, a kézügyesség, a memória, a teremtés képessége, amitől nem a szegénységben élők fosztották meg magukat! Csak azt kell visszaadnunk, amit elvettünk és ez nem más, mint a munka becsülete!
Ha a szegénységben élők számára újra a munka elvégzése és nem a jövedelem, az éhbér mindenáron való megszerzése lesz az egyedüli feladat, akkor magunkhoz térhetünk! És ez már nem Magyarország, de az egész emberiség feladata! Hagyomány és új munka-kultúra. E kettő jelenthet esélyt azoknak, akik ma még feleslegesnek kell, hogy érezzék magukat!


( Haza és Haladás elnevezéssel hozta létre a kormányváltás után alapítványát Bajnai Gordon korábbi miniszterelnök. A névvel arra utalt, hogy az alapítvány a „közjóra törekvő haladó kormányzás” gyakorlatát akarja támogatni. Az alapítvány javaslatokat, hatástanulmányokat készít, ezekkel akarja a mindenkori hatalom munkáját jobbítani. És ez nem kevés!)

Asztali nézet