R/evolúciós Zsákutca
                                személyes blog
"Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél!"
MENÜ

Egy amerikai magazin összegyűjtötte a mai gazdasági környezet számára legfeleslegesebbnek tartott diplomákat. ( The 13 Most Useless Majors, From Philosophy to Journalism – The Dailybeast)
Az összehasonlításhoz a Georgetowni Egyetem statisztikáit és az amerikai munkaügyi hivatal foglalkoztatási adatait használták, a listára került szakok közt mérlegelték a friss diplomások és több éves tapasztalattal rendelkező szakmabeliek elhelyezkedési lehetőségeit, a szakmával havonta megkereshető jövedelmet, illetve az adott iparág növekedési előrejelzéseit a következő tíz évre.
Az adatok alapján az első négy helyen művészeti képzések és kreatív szakmák szerepelnek. Legrosszabb esélye a munkaerőpiacon a képzőművészeti végzettségel rendelkezőknek van, őket követik a színészek, fotósok, filmesek és grafikusok. Ötödik helyen az építészek, hatodik helyen a filozófus végzettségűek állnak. Hetedik helyen az angoltanárok, nyolcadik helyen az újságírók, kilencedik helyen az antropológusok végeztek. A “vesztes helyzetben” legjobb esélyeik a turizmus-vendéglátás területén végzetteknek, a zenészeknek és történészeknek van, a sort a politikatudományból diplomázottak zárják.                                                                                                    

(HVG-hír)

 

Eltöprengtem, vajon ugyanez a kutatás találna-e Magyarországon a mai gazdasági környezet számára feleslegesnek tartott diplomákat, vagy  ez a kérdés is szigorúan tabunak számít?…

Nem, nem az érdekel, ki minek hiányában döglik éhen, inkább az érdekel, milyen a haláltusa több dipivel, szakképesítéssel. Talán csak mert nem szerettem soha pionír lenni…

Az elmúlt hónapok politikai disputáinak központjában rendre a diplomák, címek megszerzésének tisztességtelen módja áll, legyen az Schmitt doktorija, vagy éppen Gyurcsány szakdolgozata. A legegyszerűbb, olykor csak alapvégzettséggel rendelkezők – tehát többnyire funkcionális analfabéták – is színt vallottak ez ügyben… ordítozások és szimpla káromkodások közepette; és felcserélődött az értékek és érdemek rendje, mintha a dolgaink éppen rendben mennének. Pedig ebben az országban az összes végtagunk ujjait bevetve is kevésnek bizonyulunk, ha sorolni szeretnénk, vajon milyen papír (nem) szükséges az éhhalálhoz! A „mi leszel, ha nagy leszel” már rég nem működik, a kapaszkodj és elérheted valójában garantált bukta és a letűnt rezsim protekciói helyébe lépő újrokoni kontextus sem igazán tuti.

Külön fejezetet érdemel a szakértelem és tapasztalat kérdése. Mert ahogy manapság egyetlen ifjú sem kíván lakatos, asztalos, kőműves vagy mellettük serénykedő sm lenni, de egyre gimnáziumokban lökdösődnek a titánok, úgy joggal merül fel bennünk a kérdés, mi lesz így a társadalmi munkamegosztással, persze, csak, ha van még olyan egyáltalán!

 

Hogy mely papírok válnak értéktelenné? Szinte mindegy is ezen töprengeni! Megszűnt az apáról-fiúra tradíciója, megszűnt a kisegítő családtag státusza és minden, ami egykor reménykeltő magasság volt… ma minden tudhatón túl csak a szerencse és a kapcsolat-piac értékrendje mocorog.
A nyugat.hu oldalain naponta állnak csoportképre a frissen ballagók – s már tudni lehet, melyik csapat lesz garantáltan dologtalan, munkanélküli, állástalan, vagy bármi hasonló… tessék választani! És persze jönnek a dilemmák a tisztességről, az ügyeskedésről, a tutiról és a lehetetlen eléréséről. És persze mindehhez gyűlik a politika téblábolása, a primitív közösségi portálok gügyögése és persze a szimpla konzumidiotizmus a maga császárválasztásaival. Nem tudom elképzelni, hogy örökké tarthat a titkolódzás! Mert egyszer elfogy a cérna! És persze elfogy a pénz, a lájmolható, kéregethető alamizsna, az egykori szépreményre okot adó megtakarítások hűlt helye, a bamba deficit! És jön a mocskos felismerés: értéktelenek, feleslegesek lettünk. Íme a hungaricum – a selejt bosszúja! Hátulsó sor előre fuss. Éltanulók, élmunkások térdre! Jön a második, harmadik vonal… ahol kevesebb gyötrelemmel és szerzett tudással dörög a szidalom és jajgatás. Utcára vonul az éhség és a veszteség, a felszámolt, elzálogosított múlt, a bamba fundamentum – és előkerül az utcakő, mely a legalkalmasabb egy kirakat, aztán egy koponya bezúzására. És a bicskák már kinyíltak, ott a zsebek mélyén.

A múlt pedig kísért.

Az a dolga…

„1950. február. Megindult az 5 éves terv, a magyar nép hozzákezdett a szocializmus építéséhez. S e hatalmas építőmunka során kibontakozott az új Magyarország képe. Az élet szebb és vidámabb lett.”
„Első sztahanovistáink kezdeményezését egyre többen követték, és elindult győzelmes útjára Magyarországon is a sztahanovista mozgalom – Sztálin szavaival – a munka győzhetetlen hadserege. Az első győzelmek után fejlődni, szélesedni kezdett a mozgalom, míg elért első, döntő állomásához, az első kongresszushoz. Az ország legkiválóbb, legöntudatosabb dolgozóinak országos találkozásához.”
„Dubjága textilmunkásnő azért látogatta végig az elmúlt napokban textilgyárainkat, hogy munkamódszereit a gyakorlatban is átadja. Felszólalásában a Szovjetunió valamennyi textilmunkásának baráti üdvözletét tolmácsolja.
Zsuravljov vasöntő a béke megvédésének nagy feladatáról beszél.”


„Muszka Imre az ország legjobb esztergályosa beszámol a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól: „Ahol rengeteget tanultam elvtársak, és megismertem az új típusú embert, a szovjet embert, a sztahanovistákat. Mert nem elégséges az elvtársak, hogy ha mi a tudásunkat megőrizzük magunkba, nem adjuk át senkinek, hogy egy primadonna legyen az üzemben elvtársak, ezzel nem tudjuk az 5 éves tervünket úgy, ahogy célul tűzte ki pártunk, és saját magunknak mi is, hogy 4 év alatt azt sikeresen be tudjuk fejezni elvtársak.” „


„ A munkaverseny és sztahanov mozgalom kifejlődése útján még inkább meggyorsul előrehaladásunk a szocializmus építésének útján.”


„Felvidulnak az arcok, mikor úttörőink díszküldöttsége vonul be a terembe. Sokszázezer fiatal képviseletében, az Újpesti Általános Iskola úttörője Meszinger Péter beszél:
„ A magyar úttörők nevében forró szeretettel üdvözöljük a sztahanovisták első országos tanácskozását. Mi tudjuk, hogy mit jelent ez a szó – sztahanovista. Azt jelenti, hogy a legjobb munkás, aki a legtöbbet és legjobban dolgozik miértünk, az 5 éves tervért, hazánkért. Nemcsak a kezével és fejével dolgozik, hanem a szívével is.” „


„Este a Parlamentben a párt központi vezetősége és a Minisztertanács, fogadást rendezett az első országos tanácskozás résztvevőinek. Felejthetetlen élményt nyújtott mindenkinek ez a meleg, vidám hangulatban töltött este. Másnap pedig tapasztalatokban meggazdagodva, térnek vissza munkahelyeikre. Valamennyien megfogadják – élére állnak az ápr. 4.-én kezdődő munkaversenynek.
A kongresszus megmutatta: a munka most már becsület és dicsőség dolga lett, és azt, hogy sztahanovistáink új kezdeményezéseikben, bányákban, kohóknál, építkezésnél és a gépek mellett,……”

……és így tovább, míg meg nem halunk. Ön mit gondol? Itt a vége…

 

Asztali nézet