Május első vasárnapja az Édesanyák ünnepe. Öröm és fájdalom, ahogy minden, amiből a rohanó világ kampányt kovácsolt. Kertészek, virágkereskedők ünnepe… milliárdnyi pompázó virág halála ez a nap, miként a karácsonyi erdők halála is csönddé töpörödik az újesztendő hajnalán…
A képmutatás ünnepe, a másik mostoha 364 nap rossz lelkiismeretének mozdulata, rövidke bűnbánat a késsel kezében születő ember tétovaságában. A vér ünnepélye…
Vajon szenvednek-e náluk többet e Földön más, számkivetett lények? Mert csak ők szenvedik igazán a csecsemő világra jöttét, a kisgyermek minden betegségét és bánatát. Mert csak ők igazán anyák akkor, ha köröttünk háború dúl, ők némák pörben és haragban, s csak az ő könnyük öntözi az áldott vetést, amikor eliramlik egy élet…
Anyának lenni egykor elhívás volt. Ma kockázat, titok és ahogy hitvány szavunk mondja: teher. A hivatás letöltendő büntetéssé zsugorodott, s az anyatej édes cseppjei időleges kábulattá váltak a mérgek forrásai közt. Pótolhatóvá vált minden, ami egykor pótolhatatlannak tűnt, s ma árnyékká töpörödik az egykor égig magasodó tisztelet. Virágárusok prédája, a kor törmeléke lett az egykor nemes szándék… Kampány és jóváírás!
Hellász lakói a tavasz eljövetelét Rhea, az istenek és istennők anyjának köszöntésével ünnepelték. Az órori görögök ünnepét a rómaiak is átvették. Ők március idusán ünnepelték Cybele-t, minden istenek jóságos anyját…
Legközelebbi emlékeink ezek után a XVII. Századból, Angliából származnak. A kereszténység elterjedésével az anyák napja vallási színezetet kapott. A családi együttlétek ekkor váltak igazi ünneppé. A közös istentiszteletek, a közös étkezések, a böjt negyedik vasárnapján emlékeztek meg az édesanyákról. Anyák vasárnapja – így nevezték el ezt a napot. Az anyáknak adott apró ajándékok is erre az időre datálódnak. A szolgálók szabadnapot kaptak, hogy e jeles napot édesanyjukkal tölthessék.
Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját. Julia Ward Howe költőnő, aktivista javaslatot tett, hogy június második vasárnapján a béke jegyében rendezzék meg az ünnepet. (Mother’s Peace Day)
1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé emelni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. El nem múló szeretetével rengeteg időt és energiát fordított arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. 1914-ben Jarvis elérte a célját! Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította. Bár ne tette volna!
Sajnos Anna Jarvis tiszta értékrendje nem sejthette, hogy az ünnep hamarosan a virágkereskedők, üdvözlőlap-gyártók, cukorka- és ajándék-kereskedők orgiája lesz, akik Európában is propagálni kezdték az Amerikában elterjedt ünnepet, melynek hatására az gyorsan divattá vált kontinensünkön is, akár manapság a Valentin nap…
Az eredeti elképzeléshez képest – az élő és elhunyt anyák tisztelete – az ünnep eltolódott az ajándékozás, irányába. További élete során oly hevesen tiltakozott az ünnep üzletiesedése ellen. Még a törvénnyel is szembekerült egy tüntetés során. Élete végére meghasonlott, megbánta egykori ötletét és nem akarta nevét Anyák Napjával kapcsolatba hozni.
Ezután az anyák napja világhódításba kezdett. Az emberek ünnepelni kezdték Európában, Ázsiában, Kanadában, Dél-Amerikában, Japánban, Kínában, Afrikában. A kontinensen az első világháború után, a virágkereskedők ötlete alapján terjedt el.
A hagyományt a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg hazánkban .
Az első megemlékezést 1925-ben szervezték.
Napjainkban a világ minden részén megemlékeznek az édesanyákról. Igaz, különböző időpontokban: Magyarországon, Portugáliában Spanyolországban és egyes Dél-Amerikai országokban május első vasárnapján ünnepelnek, míg Dániában, Finnországban, Olaszországban, Törökországban, Ausztráliában, Belgiumban, Japánban és az USA-ban május második vasárnapján. Sok közel-keleti országban május 10-én ünneplik az anyákat. Franciaországban és Svédországban május utolsó vasárnapján. Másként ünnepel Norvégia, ahol februárban, Argentína, ahol októberben, vagy Thaiföld, ahol augusztusban ünneplik.
Magyarságunk mérföldkövei mind az anyasághoz kötődnek!
Anyaföld. Kivételes szó! A szülőföld édes lankái, Wass Albert hegyei, a csörgedező patakok, áradó folyók, folyamok világa, az áradások és sivatagok otthona, mindegy, ki, hol él! Hely, ahová visszahív a honvágy, az örök adósság. Eltékozolt életünk bölcsője. Nincs apaföld!
Anyaország, mely egykor december ötödikén felvállalni kényszerült a szégyen és gyalázat poklát, a mocskot, mely már soha nem válik meg nem történtté. Haza, mely térkép nélkül is körbejárható. Mert minden szegletének ismerős az illata, szíve dobbanása. Nincs apaország!
Vasárnap Anyák napja van. Nem kérünk bocsánatot! Hiába is tennénk. Az ős bizalom meghalt, a földi dac őrülete bevégeztetett. Megnyomorítottuk megnyomorítóinkat, eltemettük a dédiket és az öreganyókat, az anyukat, anyákat, mamákat és nagyikat, míg magunk is bele nem halunk e képtelen szenvedésbe. Atya, fiú… és mindenki, aki halálraítélt!
Mert elfelejtettük a születés kínjait, nincs jogunk az ünnephez! Az ilyen ünnephez!
Gyilkosok vagyunk. Bűnben, nyomorban élők! Felfalja hitünk egy csokor virág, a pénz!
Megőrülni, ölni, üvölteni van jogunk, míg aljas módon, fegyelmezetten hallgatunk…
Aztán kegyesen odavetünk egy napot, néhány órát, cserébe semmit a mindenért…
Molnár V.József köszöntse bennünk a teremtő édesanyát, a Boldogasszonyt:
„Népünk hitében a Fény a teremtő erő és a Törvény a világban. Keletnek fordulva ezért köszöntötték a régiek a Napot, s köszöntik ma is imával minden reggelen a gyimesi csángók:
„Köszöntelek téged, Istennek szent igéje,
Istennek szent rendelése,
Fényes világ,
Ki a fényes világot megfényesítetted,
Édes áldott Napom,
Adj szerencsés mai napot,
Boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot,
És minden jóra menendőséget…”
E teremtő és igazító fény örök asszonyi óhajtását Boldogasszonynak hitte és nevezte népünk. Magot sóvárgó szeretőnek és fénymadártól foganó anyának tartotta őt. Hitte, hogy ő Isten „szántóföldje”, ő a tenger csillaga, hogy róla vall az erdő, s őt mutatja a rét és a virág, hogy ő van jelen minden csillagporos televény éjszakában, s a Holdban, amely a vizek Úrasszonya. Ő a mindenek anyaméhe.”