R/evolúciós Zsákutca
                                személyes blog
"Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél!"
MENÜ

A napok óta didergőkre gondolva… szeretnék közreadni egy kisebb csokrot, a finn művelődési tárcától, további felhasználásra… Évszázada már, hogy komoly erőfeszítések árán csak sikerült kiagyalni, hogy finn-ugor rokonságunk túlmutat mindenféle hun, pártus, sumér és egyéb tisztességes vonulatokon, s a manysik és vogulok nyelvét hadarva e derék néppel minimum atyafiságban illik lennünk.

Kádár sorozatosan és büszkén taglalta a „finugor” népek örök és megbonthatatlan barátságát, Kekkonen elnök buzgó ölelgetésével csak kevéskét maradva alul Brezsnyev és Honecker csókcsatája mögött… sajnos, azóta is hiányos műveltségünk révén, csak keveset tudunk a tesók magas művészetéről!


( Szörényi Leventét egy alkalommal arról faggatták, vajon miért is nem tudja elfogadni a Magyar Tudományos Akadémia megdönthetetlen állítását, miszerint a finn-ugor örökség, mint őstörténetünk bizonyítéka ragyog az égen. Szörényi csendes bölcsességgel, homlokán haját igazgatva jegyezte meg: Ha nemzetünk a finnekkel volna rokonságban, nem pedig a hunokkal, vajon, hogy is neveznék kis hazánkat Európa szerte? Mert ma a hun rokonság révén Hungária volnánk, de, ha finn rokonságunk volna az igaz, leginkább Fingária volna a köztudomású nevünk… )


Pedig ami jó, az jó! Akad aki ezt a prekambriumi platóvá kopott pajzsonéldegélő, a jégkorszak óta területét el nem hagyó (!) népet pusztán nemes nedűjével, a vodkával azonosítja, mások a Kalevala mítoszát dicsérik, de akadnak, akik Hannu MikkolaJuha Kankkunen, vagy éppen Mika Häkkinenokán lettek előbb az autó- motorsportba, majd Finnországba szerelmesek. Mindenesetre ők, a „rokonyaink”, többnyire mit sem sejtenek ebből a grandiózus egyági származásból…
A távolság az internet elterjedésének időszakáig valóban elég távolivá szalasztotta tőlünk e kreált „rokonyokat”, de most, itt az ideje, hogy Önök is megismerkedjenek a finn kultúra legkülönösebb támadófegyverével!!!

 

Ő Mauri Anteo Numminen és legújabb formációja, a Gommi ja Pommi!

M.A. Numminen 1940-ben a finnországi Someroban született. A hetvenes éveit taposó énekes, zeneszerző, vásári komikus, de leginkább hivatásos bolond abszolút védjegye a hangja, mely éneklésre alkalmatlan, a szó leghumánusabb értelmében, amellyel ugyanakkor végletesen eltérő zenei/ értelmi/érzelmi/stb. szinteket, olykor gyermeki, olykor síron túli állapotokat kapcsol össze. Fél évszázados pályafutása döbbenetes, lokális siker.


„Egyetemi tanulmányai (!) során tanult filozófiát, nyelvészetet, diplomát szerzett szociológiából (szakterülete a szociolingvisztika), ötvenéves korában fejezte be a finn szleng tanulmányozásáról szóló könyvét. A nyolcvanas években még egy nagyon izgalmasnak tűnő szociológiai/kultúrantropológiai tanulmánykötete is megjelent a finn népi kocsmákról (ahol csak 4,5%-os sört lehetett kapni) és az alkoholpolitika fejlődéséről.” Az utóbbi alkotás empírikus eredete felől nem lehet kétségünk!


Művészetéről a következőket tudhatjuk: „ Miután Numminen az Elektromos Kvartett (Sähkökvartetti) nevű formációjával a ‘60-as évek elején megalapította a finn elektronikus zenét, a ‘60-as évek végére már egy underground rock és -művészeti formációban találta magát, akikkel az akkori konzervatív társadalmat nagyon sikeresen ki is borította. Csapatuk neve Suomen Talvisota 1939-1940 (Finn téli háború 1939-1940) volt, amiben rockzenészek mellett egyéb alternatív művészek is részt vettek és álnéven működtek.


Finnországszerte “underground eseményeket” szerveztek, amelyek során felolvasásokat tartottak, zenéltek és kísérleti kisfilmeket vetítettek (egyik botrányuk ezzel kapcsolatos: egy maszturbáló férfiról szóló kisfilm hatására elájult egy nő a közönség soraiban, a csoportot ki is tiltották Ouluból, ahol az esemény zajlott), majd két tévéfellépésük után gyorsan onnan is letiltották őket. Hogy képet kapjunk a formáció zenei világáról, érdemes meghallgatni Tehtaan vahtimestari (gyári portás) című dalukat, meg kell azonban jegyezni, hogy a dalok többségét inkább szövegíróként, nem énekesként jegyezte Numminen.

Egyetlen lemezük (Underground Rock címmel) 1970-ben jelent meg, de ekkor Numminen már a Neorusztikus Jazz-zenekar (Uusrahvaanomainen Jatsiorkesteri) megalapításával foglalkozott, ami azóta is működik, bár manapság Numminen általában a ‘77 óta zenekari tag zongorista-harmonikás Pedro Hietanen kíséretével kettesben koncertezik.”


„Numminen a ‘70-es években egy teljesen más irányba is elindult, ahol azóta szintén töretlen a sikere: egy rádiós ismerőse hatására felfedezte a gyerekeknek szóló zene lehetőségeit, ahol képzelete és humorérzéke még szabadabban tud szárnyalni. A ‘80-as évek óta állandó társával rendszeresen adnak gyerekeknek szóló koncerteket is, amelyek során Pedro Hietanen cicának öltözve (egy Pommi nevű figurát megtestesítve), míg Numminen nyuszi-kosztümben (Gommiként) zenél. Amilyen furcsa és bizarr első látásra ez a duó, annyira szeretik a kis- (és nem annyira kis) gyerekek. A Gommi ja Pommi duónak sajnos elég kevés felvétele hozzáférhető a neten, de érdemes belehallgatni a Kumipallo (gumilabda) című dalba (ez 1985-ben jelent meg először).”

Már ennyiből is látszik, mennyire sokszínű figura Numminen, de 1995-ös projektje talán még az őt ismerőket is meglepte: megjelentetett ugyanis egy albumot Numminen Goes Tech-No címmel, amelyben a kornak megfelelő színvonalú, de hihetetlen (ön-)iróniával átitatott tuctuc-popzenét játszott. Erről az albumról a legnagyobb siker a Yes Sir, I Can Boogie!

A dal az egykori Baccara – ezúttal német nyelvű interpretációja! Numminen hangja itt valószínűleg azok előtt is kiveri a biztosítékot, akik mindeddig egyszerűen mókásnak ítélték a tagot!

Numminen figurája igazi finnikum!

Politikai babérokra, nemzetközi megmérettetésre soha nem vágyott, bár akadt kirándulása a német és angol nyelvterületek felé. Saját bevallása szerint, túl a hetvenen már csak egyetlen öröm élteti- ha másokat bosszanthat!

Lemezei Magyarországon gyakorlatilag elérhetetlenek. Jómagam egy református segédlelkész könyvkötő műhelyében hallottam először, biblia varrás és bőrbe kötés közben, s a lemezjátszón minduntalan fordulatszámot kívántam váltani. Gondoltam, hátha elviselhetőbb lesz…


Végül szeretném, ha elmerülnének egy versében!

A dal szövege:
Kuinka saisin rikki kookospähkinän?
Minä ryhdyin kuorta särkemään
Kirves murtui, tartuin puntariin
Puhelin hajos ja lattia vajos ja putos kellariin

Kuinka saisin rikki kookospähkinän?
Ei moukari, ei taltta auta lain
Katso seiniä, on niissä reikiä
mut kookospähkinä on aivan ehjä vain

Kookospähkinä on aivan ehjä vain
mutta tehokkaampaa menetelmää hain
(Tehokkaampaa?)
Kun hieno kitara, on täysin pirstana
mut kookospähkinä on aivan ehjä vain

Kuinka saisin rikki kookospähkinän?
Tuumin “katolta sen alas lennätän!”
Vaikka koetin lujaa paiskata
pähkinänkuori oli kuin vuori, se lensi ikkunaan

Kuinka saisin rikki kookospähkinän?
naapurista hakea sen sain
nyt äijä naapurin, ei kuulu ystäviin
mut kookospähkinä on aivan ehjä vain

Kookospähkinä on aivan ehjä vain
ikkunat ei kestä kosketteluain
(koskettelua?)
lasinsirpaleet on talon täyttäneet
mut kookospähkinä on aivan ehjä vain

Kuinka saisin rikki kookospähkinän?
päätin, “dynamiitilla se särjetään!”
täysin oikein kaiken latasin
kumisi pääni kun kamala ääni kiiri käytäviin

Kuinka saisin rikki kookospähkinän?
pettikö mun räjähdystekniikkain?
on talo pilalla ja kuoppa tilalla
mut kookospähkinä on aivan ehjä vain

Kookospähkinä on aivan ehjä vain
ei nykytalot kestä harrastuksiain
(harrastuksia?)
No on siitä helppoa, ettei tartte raivata
mut kookospähkinä on aivan ehjä vain

Ami magyarul, valahogy így fest: Szeretnék feltörni egy kókuszdiót, de sehogy nem boldogulok a héjával. A padló széthasadt, a szomszéd srác is hiába próbálkozott, mert a kókuszdió héja ellenáll. Próbálkozom a Windowssal, letöltöttem, mit tehetnék, hogy dinamittal szétrobbantsam, de hiába! A kókuszdiót nem lehet feltörni!

 

A történetem itt véget ér, de Numminen zenéit azért jó pár oldalon elérhetjük! Megéri keresgélni, de ne várjuk, hogy embertársaink úgy a harmadik dal hallgatása közben is velünk maradnak! Mindenesetre, előttünk a hétvége, ne tétovázzunk! Ahogy Wahorn András mondaná: Kalandra fel!

 

 

Asztali nézet