R/evolúciós Zsákutca
                                személyes blog
"Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél!"
MENÜ

Évtizedes dilemma, hogy a magyarok egészségi állapotának rohamos romlásáért ki a felelős? Valójában kinek lehetünk hálásak, ha jóval előbb kell lemondanunk az élhető életről, aztán készülődni a feleslegesség érzését lezáró megbocsájtó halálra, mely egyébként normális esetben az ifjú – és aktív – kor kétszer harminc éve után akár újabb három évtized múltán következne csak be.

Nemrégiben osztrák kutatók a Föld leghosszabb életű népcsoportjait vizsgálták.

Keleten 5 olyan népcsoport van, ahol az emberek hosszú időt töltenek testükben egészségesen, jó kondícióban, aktívan. A Kaukázusban az Abházok, Oszétiák, Pakisztán közelében a Bogazok, a Hunza törzs (fehér hunok), Japán mellett Okinawa szigetén élők, az Andokban Vilcabamba falu, Tibet-Nyugat Kína a Shangri-La (Shambhala királyság).

 

Megállapításaik tömören:
„1. Földrajzi elszigeteltségüknek köszönhetően egészséges és természetes életet élnek magas hegyek között.


2. Ivóvizük minden esetben magas ásványi anyag-tartalmú, lúgos kémhatású (a hegyi gleccserek olvadásából származó patakok vize). S mivel ezzel locsolják földjeiket is, a növények magas ásvány, vitamin, aminosav, zsírsav tartalmúak.


3. Az általuk naponta elfogyasztott ásványi anyag mennyisége legalább a százszorosa annak, amit a nyugati civilizációkban javasolnak az orvosok. Persze ezek organikus, természetes anyagok, amik köszönő viszonyban sincsenek a mesterségesen előállított gyógyszertárakban kapható „táplálék-kiegészítőkkel”!


4. Ételeik zömében lúgosító hatásúak (hajdina, köles, zab, lucerna, zöldség), kalóriaszegények. Elsősorban vegetáriánus táplálkozást folytatnak, hiszen húst alig esznek. Halat csak az okinawaiak fogyasztanak, amivel azonban vigyáznak, mert a halak jó része sajnos metil-higannyal fertőzött, ami károsítja az agyat és az idegrendszert. – Proteinszükségletüket mind az öt népcsoport elsősorban növényi forrásokból elégíti ki, így bab- és borsófélékből, gabonából, magokból.
- A szénhidrát bevitel teljes kiőrlésű gabonából, zöldségekből és gyümölcsökből származnak. Az abházok salátát esznek reggelire, melyhez a kertből szedik a friss hozzávalókat. Tavasszal olyan csípős zöldségekből készül, mint a vizitorma, zöldhagyma, vagy a retekfélék. Nyáron és ősszel a paradicsom és az uborka a legnépszerűbb, míg a téli saláták ecetes uborkából és paradicsomból, káposztából és hagymából állnak. Ha az étkezések között megéheznek, rendszerint a saját kertjükben termő, évszaknak megfelelő gyümölcsöket fogyasztanak. Ez idő alatt pl az abházok igen nagy mennyiséget esznek meg belőlük közvetlenül a fáról vagy bokorról. Tavasszal a cseresznyefélék és az alma teremnek. A nyár folyamán körtét, szilvát, barackot, fügét és rengetegféle bogyót lehet szedni. Az ősz a szőlőé és a datolyaszilváé, de ugyanúgy az almáé és a körtéé is, melyek vadon nőnek igen nagy mennyiségben. A vadkörtéből sűrű szirup készül, édesítőszer nélkül. Amit nem fogyasztanak el, azt elraktározzák, vagy kiszárítják télre. Így aztán sok olyan gyümölcs van, ami egész évben fogyasztható.
- Nem fogyasztanak iparilag módosított élelmiszert, cukrot, kukoricaszirupot, tartósítószert, mesterséges aromát vagy egyéb vegyi eredetű anyagot.
- A zsiradékok természetes forrásból, magokból, mogyorófélékből (mandula, pekándió, mogyoró, szelídgesztenye) származnak, nem pedig palackozott étolajból, margarinból vagy telített állati zsiradékból.
- Lassan esznek, az étkezés minden percét kiélvezve alaposan megrágják az ételt, és szeretik egymás társaságát.
- Az étel az életet táplálja – a legjobb gyógyszer. Aki jól táplálkozik, erős, lesz és egészséges.
Ha tehát valaki hosszú és egészséges életet akar élni, az egyik feltétel: kerülje a mesterséges ételeket és az üres kalóriákat és olyan étrendet válasszon inkább, amely kalóriában szegény, de tápanyagokban gazdag.


5. Aktív életmód. A hosszú életű népek mindegyikére jellemző az élethossziglan tartó nagyon sok mozgás! A nyugdíjas évek fogalma ismeretlen. Az idősek többsége rendszeresen dolgozik a kertekben, a gyümölcsösökben, metszi a fákat, hordja az elhalt ágakat, ültet. Vannak, akik fát vágnak, és vizet húznak. A fizikai képességek öregkori leépülésének jó része nem a kornak tudható be, hanem annak, hogy nem használjuk őket. Azok, akik úgy vélik, hogy nem tudnak időt szakítani a testi gyakorlatokra, előbb-utóbb a betegségekre lesznek kénytelenek.


6. Sok nevetés!


7. Nagy családokban élnek együtt a különböző generációk és gondoskodnak egymásról. Míg a nyugati társadalmakban az egyén folyamatos elszigeteltsége figyelhető meg, ezeknél a népcsoportoknál megbecsülik az öregeket, halálukig a családban maradnak.”

A kutatási eredmények összegzése láttán úgy vagyunk, mintha egy távoli bolygóról érkezett lény megnyilvánulásait próbálnánk összegezni, pedig csak egy érintetlen „falatka paradicsom” maradványaiból szemezgetünk. Ahogy ők élnek, szinte már csak az egyetlen lehetőség, a kiút… de akkor meg miért a másik úton rohanunk, egyenesen a fal felé?

 

Tessék mondani, mi az, amit biztosan nem tudunk már visszahozni?

Magyarországon a Kárpátok, az Alpok vonulatai mentén völgyekben, medencékben, sík terepen élünk, mely évezredek óta a világ egyik legélhetőbb földrajzi területe. Az Őrség, az Őrvidék földjei termékenyek, vizeink, édesvíz kincsünk felbecsülhetetlen! Itt élünk, de miből? Sajnos már jóval az EU-ba való – éppen nyolc évvel ezelőtti belépésünk előtt elindultak azok a globalizációval kapcsolatos jelenségek, melyek jelenünkben visszafordíthatatlan folyamatokká változnak. Minden évszázados, az élelmiszer előállítással kapcsolatos eredményünkről lemondva már csak félve említünk hungarikumokat – mintha éppen nem ettől volnánk mások, többek a világ többi nációjánál…

Most azonban újabb pecsétek zuhannak a sorsunkra, mert az EU világának a teljes élelmiszer-csőd beváltása nélkül nem lehet teljes a küldetése!
Jön a Dél-Amerikai élelmiszerek dömpingje, naná, hogy a bankrendszer terjeszkedésének mutyija nyomán! Mert Dél-Amerika éppen a legbiztosabb terület, ahol az európai bankok citromcsavarói lendületet kaphatnak…
( A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az EU zöld jelzést adott az amerikai kontinens – elsősorban Dél-Amerika – genetikailag módosított agrártermékeinek európai forgalmazására, cserébe azért a jogért, hogy globalizált bankok vehetik birtokukba a pénzpiacokat abban a térségben. )

 

Egyetemi tanítónk a minap éppen erről írt:


„Mára oda jutottunk, hogy a globális piacnyitás miatt az EU kénytelen a régi országokban is rátámadni a kistermelőkre. Ezekben alaposabb a tájékozottság, ezért a kiszorítás módszerei sokkal ravaszabbak, mint a hazai szoclib módszerek voltak. Amikor a nagy globális tojásgyárak készen álltak a bóvli tojás tömeggyártására, be kellett vezetni a „tyúkjóléti” ketreceket. A prémium kategóriás magyar méznek pedig nincs védelme, mert cukorból készült importmézet lehet árulni. A közelmúlt ötlete, hogy ne legyen szabad kénlapok égetésével fertőtleníteni a fa boroshordókat. (A kóracél hordókkal dolgozó nagy borászok az EU-ban és Dél-Amerikában is kénalapú fertőtlenítést végeznek, de azt elfogadják.) Várjuk, hogy valaki végre megkapja a Nobel-díjat, mert kifejti, hogy a hús pácolása és füstölése káros az egészségre, szemben azzal, amit a húsvegyész gyárakban alkalmaznak, hogy a friss húst füstaromával kezelik, s így dobják piacra.”

Nincs más út, mint a megoldások kutatása. És Boros Imre ezt a konklúziót javasolja:

„A kistermelőket kiszorító agyafúrtságoknak igen hosszú a sora. Folyik a kistermelők végleges kiszorítása és a minél nagyobb térnyitás a profitvezérelt bóvli élelmiszer egyeduralmának megteremtésére. Mindeközben mi viszont növekvő számban fordulnánk a bevált, hagyományos módszerekkel készült, egészséges ételek felé, és nem szeretnénk bevárni a junk food (bóvli kaja) végső diadalát. Álljunk a kistermelők mellé, támogassuk törekvéseiket, keressük áruikat, kerüljük a bóvlit! Nemcsak rajtuk, de magunkon is segítünk ezzel.”

Az enyhe tél után úgy tűnik, átrohant felettünk a tavasz. Jön a hosszú nyár, amikor a kistermelők szorgalmas munkája meghozhatja a várt gyümölcsöket, ami nekünk a fogyasztóknak egészséget, nekik túlélést jelenthet.

De vajon megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy valóban a belső piacok fogyasztói maradjunk?

Mert ez már nem csak a mi elhatározásunktól függ…

Asztali nézet